Vakrepülés
VAKREPÜLÉS
(életmód tanulmány)
Nekem senki ne magyarázza meg azt,hogy életének kezdetétől (itt a felnőtt,önálló létet értem) pontosan kiszámította
lépéseit. Logikusan végigvezette egyes élethelyzetek pontos megoldási lehetőségeit.Ha szabad magam így kifejezni – frászt.A dolgok emberéknél nagy általánosságban egyszerüen történnek.Sokat lehetne itt vitatkozni oktatásról,családmodellről. Nem vitatkozom.Leírom a tapasztaltakat és a tanultakat.Lehet,hogy még egészségére válhat valakinek.
A szimbiózis fennmaradásának záloga mindkét fél teljes mélyérzelmi elzárkózása esetén maradhat fenn.Nem egymás elől,persze, hanem a külvilág felületes érzelmi érintése értődik ez alatt. A „kettős-én” egyik fele sem képes elviselni egyetlen apró gesztust sem a másik részéről, amit nem ő kap.
A bomlást,leválást kezdeményező fél sokáig érez
Felszabadultságot, lélegzethez jutás félét.Nem győzi örömében helyreállítani a a kettős létből természetesen adódó túlzsúfolt környezetet.
A túlzsúfoltságot a már nem kívánatos másik fél hordalékai jelentik.Tárgyakat, rendet,lelki átrendeződést.A helyreállítás maga szinte diadalittas munka. Jól végzett öröme kiegyensúlyozottságot, hatalmas nyugalmat eredményez.
A beállt „rend” egy ideig nagyszerűen működik.
A dolgok és az ember természetéből adódóan idővel prognosztizálhatók a „hiánytünetek”. A beidegződés automatikusan értenyúlna a megszokott „JÓ”-nak, ami jó VOLT, de már nem az, hiszen nem is lehet az. Ekkor jön az istenverte részleges visszacsatolás.Értelmetlen találkozások,természetesen teljes kudarcra ítélve.
Az egység immár felbomlott, randevúzni meg senki nem szeret a saját rosszabbik énjével.A magányérzet részleges természetű. Kizárólag az úgynevezett holtidőkben jelentkezik.Ezek a holtidők a napnak azon órái, amikor a szokásos teendők elfogynak. A beállt nyugalom engedi meg az agynak, hogy elkezdjen rossz irányba forogni. Az egyedüllétet imádó ember gyűlöli a magányt.Periodikusan vissszatérő, behatárolható, kiszámítható jelenlétekkel létre sem jön a magány-érzet. Ez maga a teljes lelki komfort állapot.
A „periodusos” jelenlét elsősorban életkor, másodsorban élethelyzet függő. Ilyesfajta megjelenést másik ember életében a következő helyzetüek tudnak teljesíteni:
- függetlenek és maguk is genetikai kódjuknál fogva egyedül élőknek születtek,vagy élethelyzetük alakulása folytán maradtak egyedül.
-valamilyen függő helyzet miatt kötődnek másfelé,ez a kötődés viszont nem tölti be a feladatát, vagy ezer és egy ok miatt nem bontható.Bizonyos ideig nem bonható,vagy ígény sincs a bontásra
Az ilyen periodikus jelenlétek működhetnek kiválóan,s akkor az idők végezetéig – de legalábbis évekig fenntarthatók.Ezen élethelyzetekben esszenciálódnak a két fél által ki nem élt szellemi, fizikai vágyak.
A vágyak azonos hőfokúak, azonos frekvencián rezgenek.A találkozás tökéletes. Mivel sűrítetten élődnek ki,hivatottak a nap többi részét,illetve a többi napot feltölteni pozitív energiával.Előremutató tendencia mindkét fél részére, akik ebben a szituációs játszmában résztvesznek.
Ki akarja ezt a szakaszokra szabdalt-s így teljes együttlétet?
1./Aki élettapasztalata,kora,megélt élményei,türelme fogyta, teljes embert kívánó munkája miatt szigeten akar megpihenni. De házat venni ott, azt nem akar.
2./A veleszületett szabadságtudat olyan mélyen rögződött személyiségében,hogy a társadalmilag helyeselt formák (házasság, együttélés) számára bilincset jelentenek.
Ártatlan embert fogva tartani pedig tilos.
Dr Popper Péter (emberarcú,szeretett,megszívlelt mester) szerint közös élet külön-külön lakásban igen üdvözlendő megoldás. Alapja az abszolút bizalmi elv, hiszen hiányában értelmét veszti maga a DOLOG. Mi a halálért vannak együtt azok, akik folyton gyanakszanak és kérdeznek?A mester arra viszont határozottan felhívja a figyelmet,hogy ebben az életformában gyereket nevelni enyhén szólva is macerás. Honnan kap családmodellt az az ártatlan? De nem is ennek a korosztálynak az élhető mindennapja ez.A manapság kitermelt „single” sürgősen tanuljon meg együttélni, alkalmazkodni, csak utána gondolhat arra, hogy megpróbálkozzon a család szövevényes és bonyolult rendszerének felépítésével.A szigetlakó lét nem lehet életkezdés. Lehet folytatás valami- már megélt – után.Példaként említeném: a páros felnevelte a gyerekeket. Kiderül viszont, hogy az adott életkorban ketten maradva nem tudnak egymással mit kezdeni.Ilyenkor kell új szakaszt nyitni,békésen,fehér ember módjára,lehetőséget adva mindannak a megélésére,ami együtt már nem lehetséges. Hajtépés kizárva! Nem vádolunk, nem utálkozunk, nem dobálunk sértéseket és sertéseket.Engedjük egymást repülni.Emberien hangzik.Nem? Lehet más, üdvös megoldás idős embernek a szigetlakás. Természetes,hogy nem akarja még magát elásni,de financiális, érzelmi kötődései erősek.Ő maga szegény viszont mégis egyedül éli a mindennapjait,mert a hozzátartozók általában csak a partvonalról pofáznak be a pályára. Ilyenkor már nem kötünk vagyoni szerződéseket és nem emelgetünk fölöslegesen mázsás szekrényeket,mert megroppan a derekunk. Magunkkal szemben viszont KUTYA KÖTELESSÉGÜNK adott időben, szellemileg, érzelmileg, küllemileg kellőképpen felkészülve „szigetre menni”.
A magas C-n deklarált magányosság ebben az életkorban deformál, szellemi abnormitásokhoz vezet, gonosszá tesz, elferdíti,meghamisítja az emlékeket a múltat is.Óvjon meg tőle a Magasságos, soha ne legyen benne részem.
thao
