A jó doktor...
A jó doktor…
… a szomszédban lakott,
Soha nem felejtem,mindig
Milyen tisztelettel emelt
Előttem kalapot, sőt még
Beszélgetni is megálltunk,
Jóságos, barna szeme az
Arcomon megpihent…
Meghallgatott mindent,
Bút, örömet, múltat, s a
Szigorú jelent és nem sietett.
Soha nem értettem, miért nem
Sietett…
Az ő élete kerek egész.
Előre feltérképezett,
Meglepetés szinte kizárt,
Hiszen az út, amin ő jár
Oly tiszta, átlátható és
Nagyon becsületes.
Szeretem emberségét,
Teljes ívű, empatikus
Lelkét és sokszor gondolom,
Milyen lehet az ő betegeinek?
Soha nem mennek el jó szó,
Megoldás nélkül, s fenn az ég
Ilyenkor nagyot örül, hogy
Végre valaki érti, mi a hang
Igazi melege: - emberség,
Hivatás, így egyszerre és
Egybe’…
A jó doktor a szomszédban lakott.
Nagyon szívesen emelt kalapot.
Szavaimat meghallgatta, csillogó,
Értő, barna szemmel…
Boldog vagyok, hogy kitüntetett
Engem, ebben az elvadult létben
Egy valódi EMBER…
thao
