Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AZ ÜRES TELKEN...

2011.05.07

Az üres telken…

 

 

 

… a város szívében, hol kettőnk

tűnt lépteit egyedül kerestem…

mikor még nevettünk, független,

boldogan és ünnepeltünk egyszerre

téged és  egy frissen született új,

kis életet…

nagyon erős voltam, magabiztos,

az élet ajándékát természetesen

fogadtam – jár nekem – gondoltam,

aztán a tünékeny szépség darabokra

hullt, s eleinte vártam aztán

berendezkedtem a nappali

éjszakában, megtanultam

élni , farkas – egyedül…

de – amikor a vasárnap

délelőtt kicsalogatott,

csak oda jártam el, az

út alám futott, hol olyan

boldogok voltunk te –

meg én…

megnyugodtam, pedig

most tudom csak, az

élet leg peremén voltam,

de segített az egyszeri

vidámság, tünde

gondtalanság….

Megmért az isten s

Nem talált könnyűnek,

Levette rólam az átok

Sötétet és itt vagy és

Vártalak és semmi

Már nem számít,

Minden keresztutam

Pálmaligetté válik,

Mert érdemes lettem,

Arra, hogy engem

Szeress, kincsem.

Ígérem, senki erre

méltóbb, senki 

nincsen...

Kezeimen a szög

Már soha nem

Gyógyul be, de

Üres tenyérrel,

Boldogan,

Szeretlek, s

Telek, vagy

Magányos

Séta, ez

Megmásíthatatlan

És végre

Végleges,

Csak szeress,

Csak engem

Szeress....

 

 

thao

 

(Betegen, menthetetlenül élsz, de gondolok rád.)

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Virágok

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.