Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cirkusz

2010.03.07

Cirkusz

 

 

A bohóc arcán szétfutott a festék.

Pereg a könnye, bent a kocsiban.

Elhagyták őt, olyan jó lélek, s a

Cica nélkül most egyedül van.

 

Annyi évet bohóckodtak végig!

Ha ők felléptek, tombolt a manézs!

Cica és Buci, a két választhatatlan,

S most hamu és por,

Az élet, az egész…

 

Könnyű lába elvitte a Cicát

A becsület mellől a kétes semmibe.

Nem akar már utazni többé –

Ezt gondolja Buci, mentegetve,

Még mindig szeretve.

 

Szeretve és mentséget keresve, hisz

Cica nélkül minden oly sivár…

De pontosan tudja, vissza soha nem jön.

A cirkuszban törvény – ki elment,

Annak visszajönni kár…

 

Üres hát a kocsi, a számnak is vége.

Mással már soha nem lenne

Ugyanaz. Siratja hát az eltűnt

Életét, s álmodja a házat, kicsi

Kerítést, mit még , együtt…

 

Nem lesz ház többé, még álmában

Sem látja majd, hisz üresen csak

Kínlódna benne. Kiürült élet,

Elszállt siker. Jóságod, Buci,

A poban hever.

 

Ha egyszer a Cica csalódva,

Megverten, s kopottan nálad

Bűnét bánva megjelenne, te

Letörölnéd a könnyes, kicsi

Arcot, megbocsájtva és

Nagyon szeretve…

 

 

 

thao

 

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.