Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


CSEH TAMÁS EMLÉKÉRE

2010.02.15

CSEH TAMÁS EMLÉKÉRE

 

 

 

Elment a bárd, viszi az égi gitárt,

Nem kék neki többé a „lenti” ég.

Elment a bárd, elszívott sok száz

Kis halált, s közben elmondta,

Milyenek

Vagyunk.

Esendők, szépek, egyszeri lények,

Miénk a menny és pokol,

Esendők, szépek, lelki koldusok,

Másnap meg mágnások,

Hisz ez, maga

A lenti

Élet.

Elment a bárd, viszi a súlyos gitárt.

Benne az ezerkétszáz dal s levél.

„Levél nővéremnek”, mely persze,

Mindenkinek írott levél, benne

A pesti éjszaka, az öröm pirosa

S bánatos, bús kocsmák sűrű,

Állott sörszaga.

Sok számkivetett, kik szintén emberek,

Csak valahol eltört, benn, a lélek…

Nem ítélünk és nem panaszlunk,

Csak a társadalmat lerajzoljuk,

Hisz Tamás keze nyomán

Mesésen eleven

Lett a papír.

De mégis a dal, s ott ül a székben

Tátott szájjal, öreg, fiatal, s hallgat.

Hallgatja a dalt, magára ismer,

Felnevet, vagy egy könny kihull,

Csak úgy, egyszer…

 

 

Viszlát, Tamás!

Nem tudok ígérni, hisz honnan tudnám,

Mi vár és hol?

Te már tudod, tieid a csillagok, biztosan

Érzem, oda is nagyon kellenek a dalok!

A keserű, édes, a gazdag – szegényes,

A mindent elmondó, őszinte dalok.

 

 

thao

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.