Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÉDES, KESERŰ ÉNEK

2011.09.28

Édes keserű ének

 

 

Szól ez mindőtöknek, kedveseim

Élők és már régen holtak, ne legyen

Álomtalan a szívetek, nélküle nem

Kell vacogva, magányba fúlva tengeni…

Ki a barátom, ki a szerelmem, ki bármi

Jó az életemben, van, volt és lesz talán,

Velem marad – higgyétek, igazán,

Mindörökre…

 

Mert nemcsak az a biztató, mikor mindent

Megkapunk, mint elkényeztetett, nyávogó

Gyerek a boltban. Vannak olyan kedves,

Fájó, elmaradt szépségek, mik mégis nagyon,

Nagyon kellenek, mert nélkülük kietlen és

Sivár, hideg az utca, s a gondolat – utcán

Ránk senki se vár…

 

Ezért vagytok fontosak mind, bajokkal,

Félelmekkel, belső árvasággal, egyaránt.

Együtt félni, lélekben összebújni, már

Győzelem! Hiszen nem fájunk így többé,

Úgy nagyon, igazán…

Nosztalgiává szelidül, mit nagyon

Akartunk volna, nem sikerült, de az,

Hogy elmondhatjuk,

Valami mégis, nagyon sikerült,

Mert lélekben összecseng

Szív és gondolat, mert

Akkor is fogom a kezed,

Ha messze vagy, mert

Nincs végtelen,

Egybetart a

Szeretet,

Mindörökre!

 

 

thao

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.