thao prózái,versei, kedvenc fotói

…cinkosan cikkan a zár,

az ajtó lágyan a zsanérba

simul, nem csap zajt,

semmiképp…

arcomra ragyogás szalad,

betölti a tükröket, az ódon

falakat és méltón adja át

nekem a kínai porcelán…

kezed, arcod, szemed, ajkad,

hatalmas alakod, mind engem

isznak magukba és várják,

mint Krisztus igaz hívei,

a föltámadást – csak kicsit

másként, csöppet másképp…

a felhő szürkéje is ragyog,

mert imádja hogy végre,

egyszer boldog vagyok…

…veled elmegy a fény,

összecsuklik a maradék,

aprócska, foszlányka

remény, kihunynak

a csillámló nyalábok,

s a valóság lehajtja

szomorú fejét,

árván…

 thao

Érkezésedre…