Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Boldogságot írok neked

2010.01.28
 
Kép

Boldogságot írok neked

 

 

 

 

Arról,hogyan élünk.Boldogságot írok neked, mert ezt szeretnéd tőlem

hallani. Kavicsot dobálunk a vízbe, sokáig gyűrűznek fodrai.

Boldogságot kell, hogy írjak neked. A utak lassan kezdenek már jól

kiszáradni.

 

 

 

Kérünk ezért esőt, mint Afrikában, ahol a nép már nagyon szenved.

Áldoznak ők szegények mindent, csak az az áldott lé legyen végre meg. A levágott birka vére vörösen csordogál a homokon. Talán meghallgatja a sok furcsa isten, s szánakozni kezd a vétlen hadakon. Hisz seregnyi ember szárad, lassan csontig kifelé. Hallgasd meg, egek ura imánkat, hiszen a por már a szánkig ér!! Mi köze ehhez a boldogságnak? Megmondom, nagyon egyszerű. A szeretetem esője nélkül te is kiszáradsz, vétlen, s keserűn! Annyi gyöngédséget, kedves szót érdemelnél, belülről jövő szívjóságokat. Munkád közben nyakadra simogatást, s hogy minden ok nélkül öleljem válladat. Ülj le mellém egy pillanatra,kedves. Csak addig, míg melegedet átveszem. Ne hidd, hogy fázom, te kellesz csak, meg belőled az a konok szerelem.

Imádom elmélyült arcod élét nézni, ahogy csinálod dolgod, amiből én

ugyan semmit meg nem értek, de imádom, mivel te csinálod.

Érdekes, hogy álltommal nem zavarlak, sőt direkt szeretsz, hogy veled

én is ott vagyok. Jelenlét,mely bizonyosság arra,hogy nélküled én

létezni nem tudok. Nem értem már, hogy mi értelme annak, ha

tenélküled csak úgy föl mer kelni a nap? Hiszen úgy nincs értelme –

legalábbis számomra semmi – ha nélküled történik ez a felfoghatatlan,

gyötrőn ragyogó, megismételhetetlen káprázat. Pedig minden nap

ismétlődik, de mindig akkora csoda, az ember azt gondolná, többé

soha nem történik, ez az egyetlen, utolsó mosolya. Jön ám holnap is,

új öröm, csak fontos, veled együtt találjon meg újra. Attól, hogy vagy

s kávémtól részegen, kicsit bamba mosollyal nézem, újra igaz ez a

csodás micsoda.

Emlékszel a szavaimra. Fura, ahogyan őket elraktározod.

Előveszed szószerint bármikor, ha kívánkozik, hogy indokold a

mondanivalód. A másik szavával nyomatékosítani, ez talán már

inkább szerelem? De ilyet nem szeretek kimondani, mert az értékét

sokan és sokféleképpen eljátszották nekem. Olyan lett, mint egy

tönkrement rulett- vagy kártyaszalon. Belül csak szellőztethetetlen,

kihűlt füst honol. Téged szeretni fényes és szépséges. Komoly, mély,

fenséges és mégis mégis csupa-csupa mosoly!

Ugye kezd már a ciszterna megtelni? Mostmár az áldott vízből tartalék

is maradt. Hatalmas isten, de nagy vagy te ott fent, hogy mindezt a

sokat csak egy mozdulattal ajándékba kettőnknek adtad! Szeretet,

béke, nyugalom, megpihentetni fejem a válladon. Hátad egyenes

síkján a tenyerem, csigolyák játékos karavánútját meglelem. Rajtad a

póló tapintása is olyan szépséges, megnyugtató.

Most jöttem rá, mi vagy nekem: egy sok árboccal felszerelt, hófehér

vitorláshajó. Mindig szerettem volna egyet. Csinálnak belőle sokat,

nagyon szépeket. Tudom, mi tartott vissza tőle, hogy belőlük egyet se

vegyek. Tárgyakkal meg vagyok rendesen áldva. De a hajó léte szent.

Tudatom alatt éreztem jól, hogy belőle csak egy van, nincs vitorlája,

nem vásárolható. Hiszen nekem csakis te vagy, te lehetsz az egyetlen,

szépséges hajó. Ez a hajó hűséges ám, nem vágyik messzi vizekre

kimenni. Ez egy nagyon furcsa szerkezet. Ez mindig a kikötőben szeret

lenni. Kikötve, el ne ússzon, hiszen egyáltalán nem akar.

Pompásan ringani a szélben, s amikor itt az ideje, kiemelni, jól

lelakkozni, szépen, nehogy sérüljön vízben álló, súlyos nagy teste.

Amikor alkonyul, beléje lopózik lassan az este, kezdődnek új

káprázatok. A ragyogó ezüst telihold vizes szépségünkre

rá-rámosolyog. Kölcsönadja nekünk a csillagok hadát is,

hisz ő a pásztor. Oda megy a nyáj, ahová pásztora hajtja őket.

Ő most hozzánk tereli mindet, így az éjszaka is velünk ünnepel.

Összefolyik hétköznap, ünnep, reggel, este, csak tesszük dolgunkat.

Nekünk már csudajó! Megtaláltuk a forrást, szép szavakkal köszöntjük

a vizet. A hallgatás gyönyörű csenddé változott, szavakká lett a

szellősuttogás.

 

 

Nem érted? Dehogynem ! Rólunk mesél már minden: nappal, este, kék

és zöld folyó. Megérdemeltük, kedves,nyugodj meg végre, ölembe

hajtva a fejed.

 

A tény maga, hogy élhetünk, gyönyörű, föl sem fogható!

 

 

thao

 (Életem legnagyobb szerelmének. Öt személyesen nem láttam.
Hangját hallottam, sokat és rengeteget írtunk egymásnak. 
Nem lehettünk boldogok, mert becsülettel megmaradt a 
gyermeke mellett. A szíve - bár már rég nem beszélünk,
ma is nálam - tudom!)
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.