Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kérlek, mégse...

2010.04.17

Kérlek, mégse…

 

 

Amikor kértelek, még annyi mindent lehetett. Ma már nem lehet. Világító angyalok őrzik a semmit. Vigyázzunk, a semmi nem bennem lakik! Benned talált örökre fészket és értéktelenséggel ócskán jóllakik.

 

 

Veled nem vágyom most már sehová. Nem bántom meg az út kedves porát. Lábaddal te azt a port nem érintheted. Vidd el magaddal magadat – tégedet. Legyetek egyedül – olyan jól megvagytok. Szólni nem kell, hisz felel a gondolat. Minek vernéd kényelmetlenségekbe magadat? Téged bezárt magába a csend. Eldobta véglegesen magához a kulcsot, rajta tehát többé ugyan ne keresd. Vétlenül, nyomorultul fogsz elveszni a szürke semmibe. Csontod nem törik, ilyenbe csak a lélek hal bele. Tudod, mi az, hogy lélek? Én már biztos nem magyarázom el. A sötét, a fekete csönd benned, az meg biztos nem felel. Amikor gonosz katonák rettenetesen akartak büntetni, ellenséges tömeget, élve ásták el őket. Mondják, napokig hullámzott a föld, ahogyan küzdöttek a még élő „tetemek”. Már meghaltál, csak jársz, beszélsz, mozogsz. Rohansz a pénzed után, mely nem örömet kamatoz. Rohansz a mindennapok sarába magad elől. Magadat mindig kell ám vinni, tehát a futás úgysem sikerül. Akikről azt hiszed veled vannak és nem ellened, azok is mind halottak már, hiszen te az élőt nem állod magad mellett. Szépen, szelíden ölsz, mint szamuráj kard a sálat. Elmetszed sorra az emberi lelkeket. Biztonságot adsz nekik cserébe. Ez a biztonság nem a béke. Tarka, csillogó börtön igazán. Te fogod legelébb megunni, s valami rettenetes fog belőled egyszer csak kitörni. Akkor jaj, az isteneknek is. Magadat fogod módszeresen megenni.A modern tudomány régen megtalálta az okot: boldogtalan ember olyan halált hoz magára, hogy az válogatott. Nem kell kezet emelned magadra. Felmondja a szolgálatot tüdő, szív, gyomor, vérnyomás, hadd ne soroljam, van annyi, annyi más. Mindbe bele lehet halni. Szenvedve, félve, istent vádolva, élve eltemetve. Nagyon kár, hogy nem tanultál meg élni. Az még nagyobb, hogy nem is hajlított rája senki. Erre nem tanítani kell. Itt az a bűvös fogalom működik, úgy hívják: modell. Ezt kapjuk. Vagy belesimulunk, mert jó. Vagy pont ellene teszünk, mert vétkesen hiábavaló. Amikor a saját modelled is rosszul üzemel, még egyszer, utoljára gondolkodj végre el.

Volt egy életem. Hajtottam, mint a paraszt. Utána nem történik semmi, hiszen élve elkaparom magamat. Ez kétségbe ejtőbb, mint díszes kutyatemető. Mert oda legalább a gazdik kijárnak. Emléke van egy kedves vakkantásnak, egy jó sétának, egy juti-falinak. Milyen emlék marad, ha te eltünteted magad? Én nem tudok szép, értelmes szót a szádba adni. Nem tudlak élni megtanítni. Menj hát saját utadon tova…

De velem ne gyere sétálni TÖBBÉ SOHA.

 

 

thao

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.